A masinákat egyfajta (mesterséges intelligenciával felerősített) aggyal látnák el. A munkákat nemrég kezdték el.

„Jelenleg az űrrobotok döntéseinek pontosságát, hatékonyságát növelő, a kutatások sikeresebb kivitelezését biztosító új szoftver-formákat tanulmányozunk” – nyilatkozta Michael Fisher, az egyetem Számítástudományi Tanszékéhez tartozó Verifikáló Laboratórium igazgatója. „Olyan szoftvereket is elemzünk, melyek lehetővé teszik, hogy a robotok az ember mellett dolgozzanak.”

Fisher elsősorban a logika számítástudományi és a mesterségesintelligencia-kutatásokban történő alkalmazásával foglalkozik: következtetéssel, tételbizonyítással, programnyelvekkel, ágensalapú rendszerekkel.

Autonómia

A világűrben használt autonóm szoftverkomponenseket a változó kozmikus környezet miatt felettébb nehéz ellenőrizni, vagy irányítani. Ugyanakkor (már csak a költségek miatt is) rendkívül komplex, megbízható, az esetleges hibákat maguktól korrigáló rendszereknek kell lenniük. Különösen akkor, ha az emberi tevékenység minimalizálása a rendeltetésük. Vagy, ha az ember helyett tevékenykednek az űrben. A távolabbi tervekben olyan küldetések is szerepelnek, melyeket teljes mértékben emberi felügyelet nélkül hajtanának végre.

A szoftverek fejlesztése mellett folyamatos ellenőrzésükre is kiterjed a figyelmük. A laboratóriumi ellenőrző-rendszer kiépítésén szintén dolgoznak. A gépnek kizárólag az utasítások szerint kell eljárnia, nem szabad eltérnie azoktól, esetleg teljesen másként cselekednie. „A programnak biztosítania kell, hogy a robot ne tegyen olyat, amit nem kell tennie” – folytatja Fisher. „Az autonómia csökkentené a kutatások költségeit.. Ha embereket küldünk a világűrbe, komoly földi támogatásra van szükségük, ráadásul az ilyen utazások sokkal kockázatosabbak is.”

Ember-formájú robotok

Ezért kellenek a „gondolkodó,” például űrállomásokat felépítő robotok.

Maarten Sierhuis, a projektben résztvevő, Kaliforniában élő holland NASA-kutató (már kész) emberi torzó-formájú masinában gondolkodik: a fejben két kamera található, az ujjai homo sapiens módjára mozognak. Eredetileg lábakkal akarták felszerelni, ám alkalmazkodva az űr, és különösen a Mars viszonyaihoz, végül a kerekek mellett döntöttek.

A későbbiekben még emberszerűbb robotokat szeretnének. De soha nem fogják helyettesíteni az embert – szögezi le Sierhuis. Másként „gondolkoznak”, másként cselekednek. Viszont sokkal hatékonyabban támogatnak minket, értünk dolgoznak. Gyorsan kijavítják a hibákat, automatikusan helyrehozzák a rendszereket, ha problémák merülnek fel.

Először a Hold, aztán a Mars

Sierhuis nagyszabású terveket körvonalaz: „azért lesz szükségünk robotokra, hogy az ember érkezése előtt szereljék fel az állomásokat, és építsék ki az infrastruktúrát. Segítségük nélkül felesleges lenne arról álmodoznunk, hogy 2030 körül a Marson landolunk.”

A Mars előtt azonban – egyfajta tesztként – a Holdat kellene birtokba vennünk. „Azt szeretnénk, hogy a robotok először a Holdra menjenek, építsenek üvegházakat az élelmiszer számára, és hozzanak létre más infrastruktúrát is” – vázolja fel Sierhuis. „Mindezek után a Holdat a Mars-utazások egyik kiindulópontjaként használnánk. Rendkívül izgalmas vállalkozás!”

A Mars-misszió azonban nagyságrendekkel bonyolultabb folyamat, mint a Hold-utazás.

A robotokat egy Utah állambeli sivatagban tesztelik, és csak utána indulnak űrpályájukra.

„Egyelőre nagyon futurisztikusnak tűnik az egész, hiszen még csak a kezdeteknél tartunk, és hosszú évekig tartó fejlesztések várnak ránk” – összegez Fisher.